A nagy{0}}átmérőjű műszereket széles körben használják vízellátási és vízelvezetési projektekben, mint például a városi csapvízellátó rendszerek fő csővezetékeinek áramlásfigyelése és a szennyvíztisztító telepek szennyvízkibocsátásának mérése. Nagy-átmérőjű kialakításuk alkalmazkodik a magas áramlási követelményekhez, és pontos adagolást biztosít a nagy-léptékű folyadékszállítás során. A kis és közepes átmérőjű elektromágneses áramlásmérőket gyakran használják nehezen--mérhető folyadékok, például szilárd-folyékony, kétfázisú- áramlásmérők vagy igényes alkalmazások esetén. Például a cellulóz és a feketelúg áramlásának mérésére használják a papíriparban, ahol ezek a folyadékok nagy mennyiségű rostot és szennyeződést tartalmaznak, ami megnehezíti a hagyományos áramlásmérőkkel történő pontos mérésüket. Az elektromágneses áramlásmérők, amelyek kiválóan alkalmazkodnak vezető folyadékokhoz, ideális választást jelentenek. A színesfémkohászati iparban a hígtrágya szállításánál pontos áramlásszabályozásra van szükség a termelés hatékonyságának biztosítása érdekében; Az elektromágneses áramlásmérők hatékonyan tudják kezelni az iszapok nagy koncentrációját és koptató tulajdonságait. A szén-előkészítő üzemekben az elektromágneses áramlásmérők valós időben tudják nyomon követni az áramlást a széniszap szállítása során, optimalizálva a szénmosási folyamatot. A vegyiparban az elektromágneses áramlásmérők bélésanyagát úgy választják ki, hogy kiváló korrózióállóságot biztosítson az erősen korrozív sav- és lúgoldatok esetén, és hosszú távú stabil működést biztosítson. Az acéliparban az elektromágneses áramlásmérők pontosan nyomon követhetik a hűtővíz áramlását, és azonnal észlelhetik a szivárgást a nagyolvasztó csővezetékeiben, hűtővíz-szabályozás és szivárgásérzékelés, így biztosítva a nagyolvasztó biztonságos működését. A nagy távolságú-hidraulikus széncsővezetékes szállítás során elektromágneses áramlásmérőket használnak az áramlás mérésére és szabályozására, biztosítva a szénszállítás folyamatosságát és pontosságát. A kis-átmérőjű és mikro-elektromágneses áramlásmérőket általában olyan higiéniai{22}}kritikus környezetekben használják, mint a gyógyszeripar, az élelmiszeripar és a biomérnöki ipar. Ilyen például a gyógyszeradagolás és adagolás a gyógyszerészeti eljárásokban, a nyersanyagarány szabályozása az italgyártó gépsorokon, valamint a tápközeg áramlásának monitorozása bioreaktorokban. Az elektromágneses áramlásmérők akadálymentes áramlási kialakítása és könnyen{25}}tisztítható{26}}tulajdonságai megfelelnek a szigorú higiéniai és tisztasági követelményeknek. Az elektromágneses áramlásmérők minden ilyen alkalmazásban használhatók mérésre.
Az elektromágneses áramlásmérőket a következő hat kulcspont alapján lehet kiválasztani:
1. Pontossági osztály és funkciók: Az alkalmazás követelményeitől függően megfelelő pontossági osztályt kell kiválasztani. Az ipari alkalmazások általában 0,5, 1 vagy 2 pontossági osztályt használnak. Nagyobb pontosság szükséges az igényes alkalmazásokhoz, például a kereskedelmi elszámolásokhoz. Funkcionálisan a kétirányú áramlásmérés, a teljes mennyiség kiszámítása, a hatótávolságon túli riasztás, az áramkimaradás elleni védelem és a távoli adatátvitel (például 4-20 mA jelkimenet, HART protokoll, Modbus protokoll stb.) találhatók az automatizált vezérlőrendszerek igényeinek kielégítésére.
2. Áramlási sebesség, teljes-léptékű áramlási sebesség, tartomány és csőátmérő: Az áramlási sebesség kiválasztását a csőátmérőn és az áramlási sebességen kell alapul venni. Általában 0,5-8 m/s áramlási sebességtartomány javasolt. A túl alacsony sebesség ülepedéshez vezethet, míg a túl nagy sebesség örvényeket generálhat, ami befolyásolja a mérési pontosságot. A linearitás és stabilitás biztosítása érdekében a teljes skálájú áramlási sebességet az általánosan használt áramlási sebesség körülbelül 70-80%-ára kell beállítani. A hatótávolság a maximális és a minimális áramlási sebesség arányára vonatkozik, amelyet a műszer mérni tud. Az elektromágneses áramlásmérők jellemzően 1:20 és 1:100 közötti hatótávolságúak; áramlásmérő kiválasztásakor ügyeljen arra, hogy a tényleges áramlási sebesség ebbe a tartományba essen. A csőátmérőt a cső átmérőjéhez kell igazítani, vagy szűkítő idomokkal kell összekötni, hogy biztosítsák a megfelelő folyadékfejlődést a csőben és csökkentsék az örvényáram-interferenciát.
3. Folyadékvezetőképesség: Az elektromágneses áramlásmérő működési elve a Faraday-féle elektromágneses indukciós törvényen alapul, amely megköveteli, hogy a mért folyadéknak bizonyos vezetőképessége legyen, általában nagyobb, mint 5 μS/cm. Az alacsony vezetőképességű tiszta vízhez speciálisan kialakított elektromágneses áramlásmérő vagy elektrolit hozzáadása szükséges. Ha a folyadék vezetőképessége túl alacsony, a jel gyenge lesz, ami növeli a mérési hibát.
4. Szennyeződések a folyadékban: A folyadékban lévő szennyeződések, például légbuborékok, szilárd részecskék vagy rostok jelenléte befolyásolhatja a mérési pontosságot. A légbuborékok elektróda rövidzárlatot okozhatnak, hamis jeleket generálva; szilárd részecskék elhasználhatják az elektródákat, vagy hozzátapadhatnak az elektródák felületéhez, megváltoztatva az elektródáramkör ellenállását; szálas anyagok belegabalyodhatnak az elektródákba, ami befolyásolja a jelátvitelt. Ezért a modell kiválasztásakor figyelembe kell venni a szennyeződések típusát, koncentrációját és formáját. Előkezelési intézkedésekre (például szűrők vagy légtelenítők felszerelésére) vagy erős interferencia-elhárító képességgel rendelkező modell kiválasztására lehet szükség.
5. Tapadás és ülepedés: Az ülepedésre vagy adhézióra hajlamos folyadékok (például bizonyos kémiai oldatok és iszapok) mérése során lerakódási réteg tapadhat az elektróda felületére, ami az elektróda áramköri ellenállásának megváltozását okozza, és mérési hibákhoz vezethet. A probléma megoldására választható kaparóelektródával és online tisztítási lehetőséggel ellátott elektromágneses áramlásmérő, vagy tapadásra nem hajlamos bélésanyag, például PTFE (politetrafluoretilén), rendszeres tisztítás és karbantartás mellett a mérési pontosság biztosítása érdekében.
6. A folyadékokkal érintkező komponensek anyagának kiválasztása: A folyadékokkal érintkező alkatrészek anyagait (például elektródák, bélések, karimás tömítések stb.) a vizsgált folyadék korrozivitása, hőmérséklete, nyomása és egyéb jellemzői alapján kell kiválasztani. Magas-hőmérsékletű közegekhez magas-hőmérsékletnek ellenálló bélés- és elektródaanyagokat kell választani. A magas higiéniai követelményeket támasztó alkalmazásokhoz olyan anyagok használhatók, mint a 316L rozsdamentes acél az anyagbiztonság és -kompatibilitás biztosítása érdekében.
